... másként ...
A jelenlegi megoldásoktól teljesen eltérő új szemléleten alapuló műszaki megoldásokra van szükség!
A MEGOLDÁS ELÖTTÜNK, BENNÜNK, A TERMÉSZET ENERGETIKÁJÁBAN VAN, CSAK MEG LÁTNI!
Tudomásul kell vennünk, hogy a földi élet karbon alapú. A szén-dioxidot – úgy ahogy az a természetben is megfigyelhető – körforgásos használatba kell vegyük! 3%-át, a megújuló (nap, szél, valamint a geotermiás) energiaforrások szükség szerinti és éves fordulatokkal, a fennmaradt 97 %-ból pedig – karbon alapú szerkezeti anyagok tömeges átállásával lenne célszerű – a járműveinkbe, és az épített környezetünkbe felhasználva – legalább 30-50 éves fordulatokkal körforgásban tartani.
Az 1992-es Riói klímavédelmi konferencia óta elmúlt években a föld éves humán forrású fosszilis szén-dioxid terhelése a kétszeresére (.?!) növekedett! A környezeti ijesztegetés, büntetések, adók és az agresszív zöldek fellépése sem vezetett eredményre! A 2030-ra 55 %-os és a 2050-re tervezett 100%-os kibocsátás csökkentési célkitűzés a jelenlegi megvalósítási eszközökkel irreális és finanszírozhatatlan! Nem elég a kibocsátást mérsékelni! Ennél a célkitűzésnél már több kell! Vissza kell állítani a szén-dioxid koncentrációt az ipari forradom előtti állapotába! Minden területen változás szükséges, de nem kell mindent lecserélni, elegendő pár éven belül megtérülve azokat utólagosan kiegészíteni. Az eddig széndioxidot kibocsátó hőerőgépeket át kell alakítani Szén-dioxid leválasztó és haszon anyag átalakító berendezésekké. Az átalakítás mértékével az eddigi 38 GT/év kibocsátás 5-6 GT/év körforgássá alakul.
Akkor érdemes végig menni az általunk víziónált "kiúton", ha a feladat végrehajtása nem többletköltséget, hanem nyereséget termel. Amely tevékenység a fejlesztési és beruházási szükségletét már 4-5 éven belül képes megtéríteni. Nem megnyugtató – hatalmas költségen – a szén-dioxidokat a föld alá préselni. Nem gazdaságos azt, adókból finanszírozni.